Huszonöt

     
        
 Most, hogy a boss (főnök) elmondta mindenkinek, hogy hivatalosan is a barátnője vagyok sokkal könnyebben, néztem az emberek szemébe, nem lopva pillantottam Ákosra. Megkönnyebbültem, ezer kő esett le a szívemről.

- Gratulálok, Hegedűs kisasszony – jött oda hozzám egy elegáns, öreg bácsi. – Sok boldogságot szeretnék kívánni – mosolygott rám, ahogy megfogtam a kezét, hogy kezet rázzak vele, nem engedte el, hanem rátette a másik kezét a kézfejemre és egyenesen a szemembe nézett. – Kérlek, vigyázz Ákosra, nagyon fontos nekem.

Felhúztam a szemem a magasba, nagyon kíváncsivá tett az öreg. Vajon, hogy érthette azt, hogy fontos neki a boss. – Köszönöm szépen, uram – mosolyodtam el. – De megkérdezhetem, hogy Ön kicsoda?

- Jaj, de egy idióta vagyok, elfelejtettem bemutatkozni – kapott a fejéhez. – a nevem Wollák János – mosolyodott el.

- Wollák János? – kérdeztem vissza, mert azt hittem, hogy rosszul hallok.

- Igen, igen! Ákosnak a nagyapja vagyok, Ketrinnek pedig a dédnagyapja vagyok.

Teljesen leesett az állam. – Ó. Óóóó… elnézést Wollák úr, fogalmam sem volt róla, hogy Ön Ákos nagypapája – ráztam vele kezet.

- Kedveském – fogta meg ismét a kezem. – Semmi gond, gondolom Ákos nem beszélt rólam – mondta. – Nem is számítottam volna rá, hogy ha mesél a szerény kis családunkról, ami „kihaló félben van”.

- Ezt mégis hogy érti, Wollák úr? – kérdeztem, mert nagyon kíváncsi lettem.

- Kérlek, ne hívj így – mondta. – Janinak hívj nyugodtan.

- Rendben van – mosolyodtam el.

Jani bá rám mosolygott, majd kis történetébe belekezdett, de mielőtt megszólalhatott volna Ákos jelent meg.

- Nagyapa, máris lenyúlod a Nőmet? – vigyorgott a boss és átkarolt a derekamnál fogva.

- Dehogyis! – nézett ránk felváltva. – Örülök, hogy végre találtál magadnak egy normális lányt – nézett rám és kacsintott.

Elvörösödve csak vigyorogtam.

- Nagyapa, kérlek – fogta Ákos a fejét. – Mivel fárasztott le a jó édes nagyapám? – kérdezte tőlem.

- Igazából semmivel – vigyorogtam Ákosra. – Éppen mesélni szerette volna a családról, amíg közbe nem avatkoztál.

- Miii?? Nagyapa ilyenről nem kéne beszélni főleg nem a családról – háborodott föl Ákos. – Nem kéne erről beszélnünk, megígértük, hogy nem beszélünk a családról, nem igaz? – kérdezte nagyapját.

- Tudom….

Ákos a szavába vágott. – És akkor? Miért kotyogsz vénember? – mérgelődött.

- Ákos!! Leállnál?? – néztem rá csúnyán.

- Ebbe ne szólj bele!

- Van joga beleszólni, hiszen lassan a családtagja lesz, így is kifaltak a nők, Ketrin kivételével, annyira örülök, hogy egy újabb nővel bővül a család!

- Kettővel – mosolyogtam el. – Az unokahúgommal is.

- Szó sem lehet róla! – kiáltott fel Ákos.

- Ákos mi van veled? – kérdezte meghökkenve nagyapja. – a riporternek egészen mást mondtál, most meg teljesen az ellenkezőjét mondod. Nem tudom, hogy mi történt, de valami van a háttérben, és fogalmam sincs, hogy mi!

- Nem történt semmi, csak…

- Csak??? – kérdeztük egyszerre ketten.

- Semmi – vágta rá és elviharzott.

Jani bával csak néztünk utána, fogalmunk sem volt arról, hogy mi üthetett belé.

- Sose láttam még ilyennek – suttogtam elcsukló hangon.

- Gyermekem az a gond, hogy én sem – húzta el a száját Jani bá.

Szomorúan néztem Ákos társaságára, ahol egészen felszabadult volt és döntötte magába a piát – mármint Ákos.

- Mit szólnál, ha összeszednénk kicsi családunkat és elmennék egy étterembe? – váltott témát Jani bá.

- Nagyon örülnék neki – válaszoltam. – Megkeresem az unokahúgomat és mehetünk is.

- Én meg Ketrint – mondta. – Ha megtaláltuk őket, akkor összeszedem Ákost – aki szerintem addigra csont részeg lesz, és akkor elmegyünk innen, mert nagyon kínos itt.

Bólogattam. - Hol találkozzunk?

- Az aulában, a bejárati ajtó előtt, ott a padoknál.

Bólintottam és elindultam megkeresni Zsanit, meg is találtam ép egy részeg társaság kellős közepén találtam meg…

Huszonnégy

- Szóval el szeretném mondani mindenkinek, hogy… - ismételte Ákos.

- Mond már! – kiáltotta be egy férfihang.

- Ne kímélj! – ez egy női hang volt.

- Tudni akarjuk! – ezt már többen is bekiabálták.

Ákos végig nézett minden egyes emberen és a tekintete megállapodott rajtam. Elmosolyodott, ebből a mosolyból már tudtam, hogy mit akar mondani az embereknek. Rámosolyogtam, és bólintottam, jelezve, hogy mondja, majd kiderül, hogy kinek mi a véleménye.

- Szóval, amit el akarok mondani, azaz, hogy összejöttem egy nagyon fiatal hölggyel – emelte fel a hangját.  

Mindenki furán nézett rá, majd lázadozni kezdtek, hogy ez most mi akar lenni? Meg hogy mi közünk ehhez a kijelentéshez és a többi.

- DE! – emelte fel a hangját a főnököm. – Nem egy közönséges lány, egyszerűen ő maga a tökély, a gyönyörűség és a csodálat – kalandozott el. – Jó, jó! Tudom, kicsit elkalandoztam. Szóval, akivel összejöttem az nem más, mint Hegedűs Alexa és a beosztásom alatt áll – nyögte ki végre.

Minden szempár rám szegeződött, amitől kicsit elpirultam. Kellemetlen érzés volt az olyan lányok – hölgyek – pillantását fogadni, amik nekem nem estek jól. De igazából nem érdekelt, mert tudtam, hogy Ákos engem választott és engem szeret. Vagyis így reméltem.

Egy riporter férkőzött a tömeg elé, akik fújtak rá, mert nem tetszett nekik, hogy eléjük tolakodott a férfi.

- Wollák úr! Kérem egy szóra! – nyújtotta a mikrofont a riporter fiú Ákos képébe – vagyis próbálkozott – a kamerás pedig filmezte.

- Igen? – szólt Ákos.

- Kérem, mondana pár szót erről a bejelentésről – mondta a riporter srác. – Tennék föl önnek pár kérdést, ha lehet.

- Felőlem – vonta meg a vállát Ákos, nagyon laza volt és ezt szerettem benne. Tud főnökösödni, laza és ultramenő is tud lenni.

- Szóval, első kérdésem az lenne, hogy mit jelent ez a vallomás? Tekinthető szerelmi vallomásnak? – tette fel az első kérdést.

- Hm, érdekes kérdés – felelte Ákos. – De attól tartok, hogy a válaszomat sokan nem fogják díjazni – mondta, mire minden ember egyesével ránézett, a nők kíváncsi – reménykedő szemekkel – néztek rá. – a válaszom nem más, mint IGEN! – csupa nagybetű, ez az, úgy szeretem őt, most legszívesebben a nyakába ugranék, és szorosan átölelném, de nem lehet, példát kell mutatni másoknak.

- Rendben van Wollák úr, akkor itt a második kérdésem – mondta a riporter. – Miért pont Alexát választotta partneréül? Miért nem egy másik lányt, mondjuk a titkárnőjét, Szabinát?

- Hm, ez is egy érdekes kérdés, de a válaszom egyszerű – válaszolta a főnök. – Azért választottam Lexy – mármint Alexát – mert benne megtaláltam azokat a dolgokat – nem tudom elmagyarázni, egyszerűen csak érzi az ember, hogy megtalálta a lelki társát – azt a vonzást, amit a többi nőben – vagyis az előző partnereimben nem találtam meg – magyarázta Ákos. – Meg nem értem, hogy miért hiszi azt sok ember, hogy én egy nőfaló vagyok… de mindegy… a másik kérdésére válaszolnék. Szabinával azért nem kezdtem ki, mert én úgy éreztem, hogy ő nem hozzám való. Kedves és csinos, de úgy érzem, hogy ő nem hozzám való – fejezte be.

- Rendben, akkor harmadik kérdésem az lenne, hogy miért a beosztottjával kezdett ki?

- Először is, igen a beosztottam, másodszor nem kezdtem ki vele, egy hosszas, nagyon hosszas ismerkedés – mivel eleinte nem ismertem, sőt nem is találkoztunk, pedig már 1 éve a cégnél dolgozik – és beszélgetés során kezdett kialakulni nálam egy érzés.

- Milyen érzés? – tette fel a kérdést a riporter srác.

- Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Egyszerűen az ember érzi és kész. De éreztem, hogy a szívem megtelik fénnyel és boldogsággal, miközben Lexy mellettem, van – mosolygott rám. Az én szívem is megtelik boldogsággal, hogy ha Ákos mellettem, van.

- Értem – írta fel a választ a srác. – Még pár kérdést fel szeretnék tenni, ha nem bánja.

- Nyugodtan – nézett Ákos az órájára. Láttam rajta, hogy már nagyon unja az egész dolgot.

- Ugye, most úgy alakult az élete, hogy összejött a számára csodálatos nővel – mondta a srác.

- Igen – válaszolta Ákos.

- Ha úgy hozza a sors, elveszi feleségül? Lesz közös családjuk?

Erre mindenki felfigyelt. Még én is, szinte tátva maradt a szám, az idióta kérdéstől. Házasság? Gyerek?? Ez a riporter normális??

- Na, ez tényleg egy érdekes kérdés, mert még a jövőre ilyen szinten még nem gondolkodtam el – felelte a főnököm. – De, tudom a választ rá. Ha úgy adódna, hogy véglegesen együtt maradunk vagy esetleg becsúszna egy kisbaba – amit nem bánnék meg -, akkor így is és úgy is feleségül venném Alexát, ha törik, ha szakad – mondta. – Kielégítő választ adtam?

- Igen - felelte a riporter srác. – De még egy kérdést hadd tegyek fel.

- Na, ebből elég volt, Wollák úrnak is vannak más gondjai, mint az ön buta kérdéseire válaszolni – mondta Ádám, akit egy csöppet sem érdekelt a következő idióta kérdés. De engem nagyon is érdekelt, ahogy Ákost is.

- Tényleg az utolsó lenne – mondta a riporter.

- Rendben az utolsó, de nincs több kérdés – adta meg magát Ádám.

- Az utolsó kérdésem az lenne, hogy szerelmes Hegedűs Alexába? – tette fel a kérdést.

Ákos némán hallgatott, ez nem jelentett jót, mivel mindenki elkezdett sugdolózni olyanokat, hogy biztos, hogy nem szeret engem, csak én is egy báb vagyok számára, hogy kielégítse a vágyait utána, ha megunt, akkor eldob, min egy használt papír zsebkendőt. Rosszul kezdtem érezni magam, éreztem, hogy ég a szemem, éreztem, hogy ég az arcom és legörbült pár könnycseppem.

Ákos nem nézett rám egyenesen a riporter srác szemébe nézett. Majd így válaszolt:

- Ez egy idióta kérdés volt – válaszolta. – Igen, szerelmes vagyok Alexába – mondta ki hangosan, szinte vízhangzót a válasza. Majd egyenesen rám nézett, a szemembe. – Alexa, drágám – suttogta a mikrofonba jól érthetően. – Szeretlek!

Nem bírtam magammal, felrohantam a színpadra, a karjaiba vetettem magam és egy hatalmas nagy, hosszú és forró csókot nyomtam az ajkaira. Az emberek fütyülni, tapsolni, éljenezni kezdtek örömükben. Voltak, akik duzzogtak, irigykedtek, féltékenykedtek - élő példa: Szabina – voltak, akik gratuláltak és sok boldogságot kívántak nekünk. 

Bocsássatok meg...

 

Bocsássatok meg, hogy eddig nem írtam további részeket!! Sajnos a saját gépem meghalt, beadta a kulcsot (a kék halált), ezért most várom az új gépemet, amit kapok, csak még pucoláson van + meg nyakamon az előre hozott érettségi (bioszból), ami kedden lesz (szóbeli), tényleg sajnálom.... de igyekszem új részeket írni, mert rengeteg ötletem van! :) Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig váratlak titeket!!!! :( Nagyon rosszul esik, hogy nem tudjátok a folytatásokat olvasni!! :(

Üdv:
Reni

Huszonhárom

      

          A nő felé fordultam, láttam rajta, hogy nagyon szemügyre vessz. Nagyon nem tetszett az, ahogy rám nézett, hideg, világosszürke szempár, szinte kirázott a hideg. Épp egy lassú szám ment, a nő lelépett mellőlem, hál’ istennek. Bryan Adams – Here I am című száma csendült fel, a szerelmespárok, meg úgy általában mindenki táncolni kezdett. Tomi Timivel, Csabi Bettivel, aki már a menyasszonya, ezt még szoknom kell. Ákos oda lépett hozzám, kérdőn néztem rá. Kinyújtotta a kezét, én meg elfogadtam. Beléptünk a táncparkett közepére (ahol alig táncoltak) és ott kezdtünk el lassúzni. Annyira romantikus volt az egész dolog. Ákos folyamatosan mosolygott rám, ahogy én is – szinte ráfagyott a vigyor az arcomra – annyira boldog voltam.

- Gyönyörű vagy – mondta, amitől a szívem vadul kalapálni kezdett.

- K- köszönöm – dadogtam, közben teljesen rákvörös lett az egész fejem.

Ákos folyamatosan mosolygott rám. Istenem, hogy lehet valaki ilyen helyes? Megörülök, hogy haragban vagyunk… várjunk csak! Miért lennénk haragban? Hiszen felkért táncolni, folyamatosan mosolyog rám. Akkor már nem haragszik rám? Vigyorogva néztem rá, aki először furán nézett rám, majd szintén vigyorgott.

- Boldog vagyok – suttogtam, szinte némán, de Ákos még így is kivette a szavaimat a hangos zajban.

- Én is – húzott magához szorosabban, szinte már a testünk súrolta a másikét. Folyamatosan mosolyogtunk, a szám vége felé már majdnem megcsókoltuk egymást, mikor az a szőke hajú, rideg világosszürke szemű nő lépett hozzánk. Megfogta a kezemet és kitépte Ákos kezéből. Mindenki kérdőn nézett felénk. Én meg teljesen ledermedtem, mert a nő felpofozott, ott mindenki előtt és Ákos előtt. Ákos nagyokat pislogott, kicsit sokkolta a lassú, romantikus szám után egy ilyen hirtelen szituáció. Én csak a nőt bámultam, aki magyarázott nekem – olyan lassú lett körülöttem minden, hogy csak annyit láttam a nőből, hogy hadonászik körülöttem, meg hangtalanul kiabál rám – Ákos végre feleszmélt és rögtön neki ugrott a nőnek – nem szó szerint.

- Erika, mi a fenét képzelsz magadról? – kiabált rá Ákos, nagyon mérges volt.

- Én? Én mit képzelek magamról? – förmedt rá Ákosra. – Hiszen megcsalsz… - kiabálta. – Ezzel… ezzel… a lotyóval!!!

Na, itt már én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe. – Mi van? – kérdeztem tőle elég mérgesen. – Milyen lotyó??? – förmedtem rá, nem hagyom, hogy csak így leszóljanak.

         A nő mérgesen nézett rám. – Akkor mégis mi lennél, ha nem lotyó? Lenyúlód mások pasijait? Hát nem szégyelled magad?

Pasijait???? Kérdőn néztem Ákosra, aki mérgesen nézett Erikára.

- Erika, hányszor rágjam még el neked, hogy nem vagyok én neked SENKI??? SOHA nem volt közöttünk SEMMI!!!! – szinte már kiabált rá a főnököm.

- Miiiii???? – akadt ki Erika. – Ezt hogy érted? Nem jelentett neked az a gyönyörű éjszaka semmit??? – kezdett el pityeregni, de láttam rajta, hogy ez álca, egyáltalán nem sírt, csak megjátszotta.

- Milyen éjszaka??? – hüledezett Ákos, aki már kínjában nevetett. – Egyáltalán nem történt köztünk semmi, ne hazudozzál már össze vissza, mert az idegeimre mész.

Elhúztam a számat, kicsit ideges voltam, ez a nő mindent elrontott, főleg a hangulatomat. – Ákos – fordultam felé, aki a szemembe nézett. – Tényleg igaz, hogy vele…

- NEM! – vágott a szavamba. – Nem történt semmi köztünk és nem is fog, mert néz rá erre a nőre… - mutatott felé. – Nincs benne semmi vonzó, össze vissza hazudozik, és folyton kitalál valami hülyeséget, hogy jól lejárassa a másik embert – nézett egyenesen a szemembe, nagyon ijesztő volt a tekintete, mivel sokkal mélyebb kékebb lett, mint az eredeti. Ezen elgondolkodtam, a nőre néztem, akinek tényleg szép szőke haja volt – na, jó festett szőke volt -, a szeme meg nagyon kíváncsi és fürkésző. Valamin nagyon gondolkodhatót, mert a szeme össze visszacikázott, hol rám, hol Ákosra nézett.

- Na, jó nekem ebből elég volt – fordultam meg. – Haza megyek! – ezzel a kijelentéssel Ákos hirtelen elkapta a csuklómat és visszarántott magához. Egyáltalán nem zavartatta magát azzal, hogy mindenki minket néz. Remek… most a vendégek azt hiszik, hogy kavarok a főnökömmel… jobban belegondolva, tényleg kavarok vele… pff… ezt kell nekem… na, mindegy.

A nő (Erika) megint rám támadt. – Ne érj hozzá, Ákos hozzám tartozik. – de még mielőtt kikapta volna a kezemet a főnököm kezéből, Ákos megfogta a csuklójánál fogva és mélyen a szemébe nézett.

- Erika értsd már meg, könyörgöm, hogy semmi közünk egymáshoz – szinte bele üvöltötte a nő képébe a szavakat, kicsit megrettentem így mellette állva és elnézve a szituációt, félelmetes volt, még soha nem láttam, hogy valakivel – főleg nővel -, ilyen gorombán beszélt és nézett volna. Ádám lejött a színpadról, aki néma csendben nézte az eseményeket és közbe lépett.

- Most már elég lesz – szólt közömbösen. – Ákos, vidd a… - nézett rám.

- Alexa – mondtuk egyszerre Ákossal, egymásra néztünk és ejtettünk egy laza mosolyt, majd visszafordultunk Ádámhoz.

- Igen, vidd Alexát valahová, én elintézem Erikát, kicsit sokat ivott a kelleténél, és összetéveszt valakivel, akivel több kalandja is volt… Istenem, ezek a NŐK! – karon ragadta Erikát és távozott, gondolom a mosdóba ráncigálta ki, nem tudom.  Ákos rám nézett, a szeme szikrákat szórt, de tudtam, hogy nem nekem szólnak a figyelmeztetések.

- Menjünk? – kérdeztem kicsit feszengve, mert most esett le, hogy mindenki tényleg, mindenki minket nézz.

- Még nem – azzal felment a színpad tetejére, megköszörülte a torkát a mikrofon előtt (persze ez is hallatszott) és beleszólt:

- Hölgyeim és Uraim, egy kis figyelmet kérnék! – míg Ákos ezt bemondta, Ádám és Erika - az utóbbi lenyugodva, csapzott, vizes arccal - tértek vissza. – Szeretnék bejelenteni valamit, de még mielőtt felháborodás lenne, én vagyok a „hibás” – az ujjával idézőjelet csinált, a hibás szónál. – Lehet, hogy lesznek olyan emberek, akik ezt nem díjazzák és lesznek olyan emberek akik örülni fognak neki, de én így döntöttem, és ezt itt és most elszeretném mondani mindenkinek, hogy…. 

------------------------------------------

Köszi, hogy engem és a történetemet választottad!! Remélem tetszett a rész, ha igen írd meg kommentbe, de akkor is, ha nem tetszett!!! :) 

Hamarosan 24. rész... 

Huszonkettő

     Ahogy beléptünk az aulába egyből megcsapott a hűvös lég kondi szellője. Érdekes érzést keltett bennem. Zsanira bátorítóan ránéztem és bementünk a hatalmas nagy terembe, ahogy oda értünk az ajtóhoz, meg is álltunk. Annyira gyönyörűen fel volt díszítve. Középen egy hatalmas, félhosszú színpad, mögötte egy vörös hosszú függöny. Jobb és bal oldalt pedig hatalmas svéd asztalok körülötte egy csomó szék. A világítás jelenleg rendes, természetes fény volt, a zene egy kellemes dallamot játszott a zenekar. Mosolyogva körbe néztem és azt vettem észre, hogy Betti – a szőke barátnőm – vadul, hadonászva integet nekem. Megfogtam Zsanett kezét és átfurakodtunk a tömegen. Végre oda értünk a csoportomhoz, a két barátnőm, Timi és Betti a nyakamba ugrottak – náluk ilyen az üdvözlés. A társaságnál ott volt még Csabi és Tomi, Szabina – sajnos – Ákos és Ketrin. Az utóbbi egyből hozzám futott és átölelt.

- Alexa – ölelt át szorosan. – De jó, hogy itt vagy – mosolygott rám.

- Én is örülök neked, Ketrin – simogattam meg a fejét. Ákossal találkozott a tekintetünk, de hirtelen elkapta a tekintetét. Szomorúan néztem magam elé. De nem szomorkodhattam tovább, mert elkezdődött a műsör. A fények elhalványultak, egy nagy lámpa megvilágította a színpadot és a műsorvezető vagy kicsoda lépett fel a hosszú színpad elejére, és elmondta köszöntő beszédét.

- Kedves Hölgyek és Urak! Köszöntöm Önöket a 20. Divatbemutató rendezvényünkön – szólt bele a mikrofonba, mindenki tapsolt. – Üdvözlöm azokat a mélyen tisztelt Hölgyeket és Urakat, fiatalokat és időseket, akiknek ez az első rendezvénye – itt mindenki tapsolt. A műsorvezető felemelte a kezét, hogy elhallgatassa a vendégeket. – Tisztelt vendégek, szeretném Önöknek bemutatni a Green Apple Divattervező Vállalat vezetőjét – mutatott felén a férfi. – Wollák Ákost, akinek a divatos ruháit fogják ma látni a modell lányokon – Ákos mosolyogva felpattant a színpadra. Tiszta menőn nézett ki, sötétkék öltöny, alatta fehér ing és világoskék nyakkendő, nagyon coolon nézett ki, istenem, de mennyire oda vagyok érte. A barna öltönyös férfi, átadta a mikrofont Ákosnak, aki nevetve beleszólt.

- Üdvözlök mindenkit, aki ma részt vett ezen az ünnepségféleségen – nevetett bele. Nagyon boldog volt, vagy csak álarc volt ismét rajta, nem lehetett tudni, hogy éppen melyik a normális és melyik az álca mosolya, ettől voltam nagyon ideges mindig. – Köszönöm a cég és a munkatársam nevében is, hogy a mi cégünket választották meg arra, hogy ma ezen a rendezvényem bemutassuk az egyedi ruhadarabjainkat – köszönte meg a vendégeknek, akik hálásan tapsoltak és mosolyogta, volt néhány férfi, aki fütyült is neki. De, külön megköszönném az munkatársaimnak ezt a rendezvényt, hiszen az Ő remek munkájuk, kézügyességük miatt ma nem lehetnének itt a ruháink – nézett egyenesen rám, majd kis idő múlva mindenkire ránézett. – Nem is szaporítom tovább a szót, visszaadom Ádámnak a mikrofont, hogy kezdetét vesse a rendezvény. – visszaadta a mikrofont a barna öltönyös, Ádám nevű férfinek. Ő bemondta, hogy mindenki foglaljon helyett és kezdetét vehette a divatbemutató ünnepség. Először egyesével a fiúk jöttek be, egyesek teljesen tavaszi/őszies hangulatú ruha kollekcióban, néhányan sima nyárias rövidnadrágban vagy kigombolt kockás inggel + rövidnadrágban, napszemüvegben. Nagyon klasszul néztek ki a férfi modellek a tervezet ruháimban. Nagyon tetszett rajtuk, remélem a közönségnek is tetszett. Miután lezajlott a fiúk bemutatója, egyenesen a lányok következtek. Volt kik az évszakhoz öltöztek ki, voltak, akik bálba készültek – olyan ruhát vettek fel -, nagyon tetszett, ahogy a lányok is kitűnően teljesítették a feladatukat és a ruhák is nagyon passzoltak hozzájuk. teljesen el voltam ájulva, annyira tetszett. Ahogy körbe néztem a társaságunkban, észrevettem, hogy mindenki tátott szájjal, nagy szemekkel nézni az eseményeket. Nagyon boldog voltam. Ketrin megfogta a kezemet, én meg bátorítóan, gyengéden megszorítottam neki.

- Nagyon tetszenek a ruháid, ahogy megtervezted őket – nézett fel rám. Lenéztem rá és elmosolyodtam. – Köszönöm, Kicsim – nyomtam egy puszit a feje búbjára.

Na, ettől Szabina teljesen begőzölt és fortyogott maga előtt, mert ugye bár nem zavarhatta meg a divatbemutatót, amíg le nem zajlott a rendezvény.

     Miután lezajlott minden, Ádám, a rendezvény vezetője megköszönte, hogy eljöttek, és részt vehette a BÁL! Csupa nagybetűvel. De mielőtt elkezdődhetett volna a bál Csabi felkéredzkedett a színpadra és beleszólt a mikrofonba:

- Egy kis figyelmet kérnék – köszörülte meg a torkát és felénk nézett.

- Mi a fenét csinál? – kérdezte tőlem Betti, aki tényleg nagyon meglepődött.

- Fogalmam sincs – válaszoltam, mert tényleg nem tudtam, hogy mit akar most ebből az egész dologból kihozni.

Csabi észrevette, hogy mindenki őt nézni, így bele kezdett a mondókájába, ami nagyon meglepett engem, sőt szerintem mindenkit.

- Köszönöm – válaszolta. – Most pedig szívem választottjához szeretnék szólni, itt mindenki előtt, akik tanúi voltak ennek az eseménynek – fordult Betti felé és hozzá intézte szavait. – Betti, te vagy nekem az egyetlen nő, akit nagyon szeretek és szeretni foglak örökké, készültem is neked egy verssel – túrt bele az öltönyének zsebébe és elkezdte felolvasni.

A vers:

Mióta ismerlek, boldogabb vagyok,
Azóta szebben ragyognak a csillagok!
Mióta ismerlek, jobb ember vagyok,
Mert tudom, szívem csak érted dobog!
Csak érted dobog minden egyes pillanatban,
Örök hűséget neked így fogadva!

Miután felolvasta a verset, amitől minden lány elalélt, Bettinek könnybe lábadt a szeme. Főleg attól, amit Csabi utána mondott/kérdezett tőle.

- Hozzám jössz feleségül? – beletúrt az öltöny nadrágjának zsebébe és előhúzott egy piros kis kocka alakú ékszerdobozt és Betti felé nyújtotta – aki persze elég messze állt tőle, de Ákos és Tomi feltették a színpadra, Csabi mellé és még egyszer megismételte magát. – Hozzám jössz feleségül? – és kinyitotta a piros dobozkát. Timivel a szánk elé kaptuk a kezünket, annyira meglepődtünk és meghatódtunk a gyűrű látványától. Betti könnyes szemmel szerelme szemébe nézett és így szólt:

- IGEN! – mondta egész hangosan, hogy mindenki jól hallhassa. A közönség tapsolni kezdett, fütyülni. Sokan bekiabálták, hogy „Gratulálok!”, „Sok Boldogságot!”. Csabi felhúzta a gyűrűt a barátnőm ujjára és megcsókolták egymást. Ádám személyesen gratulált nekik és a barátaim lejöttek a színpadról.

     Betti egyből a nyakamba és Timi nyakába ugrott, és egyből mutogatni kezdte a gyűrűt, amit kapott. Zsanett és Ketrin is megnézte, ők is gratuláltak. Miután mindenki elfoglalta magát, a zenekar elkezdte leadni a Modern Talking-től pár számot, ami a 80-90-es évekből valók. Páran lézengeni kezdtek a táncparketten és táncoltak. A többiek (leginkább idősebb emberek) csak ültek, beszélgetek, ettek és ittak a svédasztalnál. De mi fiatalokból csak úgy áradt az energia, amit a többi ember érezhetett, mert ők is felfrissültek. Zsani és Ketrin (mivel ők fiatalok, Zsaninak meg nem ez a zenei világa), inkább elmentek a saját svédasztalunkhoz – szinte mindenhol, ugyan azaz étel és ital volt meg sütemény – és elkezdtek egy- kettőt falatozni. A szemem sarkából láttam, hogy Zsanett próbálja felfalni az összes sütit, amit talált, de Ketrin rászólt, hogy egy lány nem zabál, és nem habzsol, Zsanett kicsit meglepődött, hogy egy 14 éves lány ilyen reakciót váltott ki, hogy ő mennyi sütit eszik. Végül csak két sütivel ült le az egyik székre és úgy ette, mint egy úri hölgy (kénytelen volt). Timivel és Bettivel elmentünk táncolni a Modern Talking – Sexy Sexy Lover című számára. Jól szórakoztunk, a másik oldalamon Ákos beszélgetett pár öltönyös férfival – persze láttam, hogy a szeme sarkából figyel engem – még „haragban” vagyunk, de azért látszik, hogy nagyon bejövők neki, főleg ebben a ruhában, de a ruha nélkül is, ezt úgy értem, hogy civil ruhában is tetszem neki.

- Lányok, mindjárt jövők kicsit iszom egyet, mert nagyon kiszáradt a szám és a torkom – szóltam a csajoknak.

Ők csak bólintottak, én meg leléptem, hogy igyak valami szénsavmentes vizet. Hirtelen megállt mellettem egy szőke hajú, világos – szinte szürke szemű – nő, és nagyon szemügyre vett egy süteményt, amit nagyon „érdekesnek” talált, és tanulmányozni kezdtek. Én beleittam a poharamban, a nő pedig visszatette a süteményt, majd felém fordult…. 

--------------------------------

Ruhák a divatbemutatóról: 

Remélem tetszett a rész, lassan folytatódik a 23. résszel! ;) 

huszonegy

-  Nem vagy egyedül – válaszolta Ákos.

- Hogy érted? – kérdeztem kíváncsian.

- Úgy értem, hogy itt vagyok neked és Ketrin is – nézett mélyen a szemembe.

Kicsit elpirultam, és inkább a zöldségekkel foglalkoztam, miközben beleraktam a forró vízbe, aminek már leves kinézete volt. Ákos oda jött mögém és átkarolta a derekamat.

- Tudom, hogy korai lenne… - kezdte, nekem pedig a szívem a torkomban dobogott, majd kiugrott a helyéről. – … de szeretném, ha a barátnőm, sőt több mint a barátnőm lennél – suttogta a fülembe, de nem olyan halkan, eléggé ki lehetett venni a szavait.

A két lány, aki mind végig hallgatózott, elkezdtek „húúú-ni” és vihogva berohantak a nappaliba tovább nézni a filmet. Teljesen zavarban voltam, de örültem nagyon, hogy Ákos többet szeretne tőlem, mint egy éjszakás kalandot.

Az ebéd nem nagy sokára kész lett, Ákos segítségével, könnyebben és gyorsabban el tudtam készítni az ebédet. Ami a legfontosabb az, hogy most 4 főre készült a kaja. Mialatt én tálaltam, Ákos elment a lányokért, hogy szóljon nekik az ebéd miatt. 3-man egyszerre csörtettek ki a konyhába és elfoglalták helyüket. Na, ez úgy sikerült, hogy Zsanett ült velem szemben, Ketrin mellette, Ákos pedig mellettem. Eléggé nevetséges volt a helyzet, de hát ez van. A leves alatt leginkább Zsanett és Ketrin beszélt a rajzfilmről, amit még 15 éves koromban láttam és belopta magát a szívembe. Mosolyogva hallgattam a lányokat, Ákos meg csak nézett ki a fejéből, mert nem érett egy kukkot sem. Pasi… soha semmit nem értenek, ha egy lány „szerelmes az álom pasijukba”. Teljesen ki akadt, mikor Ketrin mondta, hogy nagyon szereti Patrick Galen Dempsey a Bűbájból Robert Philip nevét viseli. Érdekes, hogy a pasik ilyeneken is kiakadnak, pedig hiába valós személyről van szó, nem tudd vele kapcsolatot létesíteni, mivel már házas ember és biztosan vannak gyerekei is, sőt unokái.

- Ákos, ilyesmin nem kéne kiakadnod – mosolyogtam rá.

- Miért? – nézett rám tűzet lőve a szemével, kicsit arrébb mentem, ne hogy már a fejemet leszedje ilyen lányos butaság miatt.

- Azért ne, mert úgy sem tudunk vele beszélni, hiszen nem itt él, ráadásul ez csak egy lányos butaság – feleltem. – Én is voltam ilyen 14-15 éves koromban, hogy minden sztárba, színészbe „beleszerettem”, aztán mikor jött a következő, ő lett az új „álom szerelmem”… ennyi az egész, és a nagyszüleim teljesen megértették, hogy kamaszodom. Nem kéne ilyen marhaságokon kiakadnod, Ketrin kamaszodik, majd, ha lesz egy saját lányod vagy fiad, ugyan ezen fogsz végig menni, hadd élje az életét, így is alig mozdul ki otthonról, mert folyton be van táblázva a szabadnapjai… - folytattam volna, de Ketrin mutatta a kezével, hogy nyugodjak meg és csituljak, mert Ákos mindjárt felrobban a széken. Elhúztam a számat és elgondolkodtam. – Sajnálom, nem szabadott volna ilyet mondanom, Ketrin nem hozzám tartozik, nem a gyermekem, hogy ilyet feltételezek – felálltam a helyemről és elmostam a tányéromat, meg a többiekét. Ákos egész ebédidő alatt szótlan volt. Miután végeztünk a második fogással jött a desszert, amiről nem is tudtam. Tényleg nem számítottam arra, hogy Ákos, Ketrin segítségével csinálni fognak édességet, ami abból áll, hogy egy nagy egész eper, belemártva fehér csokoládéba és kis szemes cukorkába. Nagyon jól nézett ki. De itt is csendben ettünk tovább. Olyan hülye vagyok, teljesen elcsesztem a hangulatot. Miután végeztünk az édességgel – a megmaradt epres desszertet betettem a hűtőbe – Ákos elköszönt tőlünk – nem kaptam tőle, se puszit, se csókot, se ölelést, amit meg is értettem, hiszen a szavaimmal megtámadtam, amit nem kellett volna – Ketrin is elköszönt tőlünk, át ölelt mind kettőnket – Zsanit és engemet – aztán lementek a lifttel a földszintre, majd kimentek a kocsijukhoz. Az ablakból figyeltem őket, Ákos pont akkor nézett fel a konyhaablakra, a tekintetünk találkozott, az enyém szomorú volt, az övé pedig mérges, de egyben szomorú. Végig néztem, ahogy elhaladtak, majd a saroknál befordultak és végleg eltűntek. Szomorúan és csalódottan ballagtam be a nappaliba, ahol a rajzfilm – Bűbáj – végég mutatta (a szereplők neveit). Kikapcsoltam a DVD lejátszót, majd visszatettem a rajzfilmet a helyére. Zsanett lépett be a szobába és levágta magát a kanapéra.

- Figyelj, ne légy szomorú, mert tönkre tetted az ebédet azzal, hogy kioktattad, hogy hogyan nevelje Ketrint – mondta az uncsim.

- Persze, nyugodjak, meg és ne legyen lelkiismeret-furdalásom ez miatt – néztem rá szomorúan. Zsanett erre nem tudott mit mondani, inkább tanácsolta, hogy próbáljunk ruhákat az estére. Ezt meg is tettük, majd csináltunk egy rakás közös képet magunkról, ahogy ruhákban ott pózolunk, hülye fejeket vágunk hozzá. Érdekes képek születtek, de jól éreztük magunkat, sőt egy csomó idő el is telt ezzel a lányos marhasággal. Mikor ránéztem a nappaliban a faliórára elakadt a lélegzetem. 18⁰⁰ óra volt. Zsanettra néztem, aki szintén rémült volt. 2 óra van hátra, hogy az divatbemutató ünnepség kezdődjön és mi meg itt bohóckodunk és tehetetlenül bámuljuk az órát, meg egymást. Gyorsan lekaptuk magukról a ruhákat, külön-külön megfürödtünk, megmostuk a hajunkat, megcsináltuk egymás haját. Mind a kettőnké fel volt tűzve, csak nekem apró fehér virágok voltak a hajamban, Zsanettnak meg mini hullámcsatokkal feltűztem a haját. De előtte felvettük a ruháinkat, meg hozzá a kiegészítőket. 19³⁰-ra lettünk készek. Gyorsan összepakoltunk a kis mini retikülünkbe minden személyes iratot, kocsi kulcsot (nekem) meg minden féle illatszert, ami fontos egy nőnek. Gyorsan kisminkeltünk egymást, Zsanettnak halvány barna alapon egy sötétbarna csíkot húztam a szemhéján, szájfényt kent az ajkaira, meg kihúzta a szemét + szempilláit is kikente. Én meg fehér színnek kikentem a szemhéjamat, kihúztam a szememet és a szempilláimat is kikentem + egy nagyon halvány ízesített (eper ízű) csillogós, ajakápolóval kikentem az ajkaimat. Miután mindennek végeztünk – főleg magunkkal – bezártam a bejárati ajtót, és lesiettünk az autómhoz, egy gyors mozdulattal bepattantunk az ülésekre és elindultunk. A cégtől nem messze volt egy stadion vagy csarnok nem tudom Földi Imre Sportcsarnok, azt hiszem ez volt a neve… ott volt a divatbemutató ünnepség. 19⁴⁵-re értünk oda, gyorsan leparkoltam, kiszálltunk, megigazítottuk a ruhánkat, és beléptünk az aulába…